Sziasztok!
Ismét itt egy bejegyzés, pedig még nincs is 27-e (általában akkor kapok figyelmeztetést tőletek, hogy írjak már).
Megint van/volt mindenféle tennivaló, bár nem túl nagy a változatosság az életemben.

Voltunk otthon néhány napot temetőlátogatás végett. Jó volt találkozni azokkal, akikkel sikerült ezt összehozni. Most először repülővel mentünk, aminek a legnagyobb előnye ugye, hogy 15 óra helyett kb 6 óra alatt járjuk meg háztól házig. Maga a repülőút persze mindössze 2 óra, de kijutni a reptérre, ott vacakolni két órát, repülni és hazaérni, az kb. fedi a 6 órát. Három negatívuma van a repülőzésnek: Körte nem jöhet - szerencsére vállalták a barátaink a dogsitterséget -, odahaza autó nélkül kicsit lassabb eljutni ide-oda - viszont így kevesebbet is vállaltunk be, és még olyan luxusra is jutott időnk, mint eljutni moziba :) - és nem tudunk annyi csomagot hozni, vinni.

Miután visszajöttünk ismét Tankcsapda koncerten jártunk Brüsszelben. Remek volt. Energikus, kiadós és találkoztunk, beszélgettünk több érdekes emberrel. Ebben a hónapban adunk a kultúrának, 26-án Slash koncertre megyünk.

Haladok az angol tanulással is. Heti három alkalommal, összesen 5 órában + házi írás és szótanulás foglalkozom ezzel, ami azért eléggé lefoglal. A skype-ot még mindig jobban szeretem, és végre életemben először úgy érzem valóban haladok. Remélem mire innen hazamegyek szerzek valami magabiztosságot és meg is tudok majd szólalni néha. Meglátjuk...

Lássuk csak... majd elfelejtettem: Megint voltunk az amerikai légibázison shopping-olni, meg kirándulni Németországban. A kirándulás célpontja ezúttal egy középkori falucska, bizonyos Annweiler és a híres Baden Baden volt. Bizony bizony. Annweiler gyönyörű, és nagyon csöndes falucska, amit átszel egy patak - "hűs mélyén pisztráng úszott", de tényleg - és jónéhány öreg vízimalom is csinosítja. Sok szépséges képet készítettünk.
Aztán egy fantasztikus őszi színekben pompázó, kanyargós erdei úton átautóztunk Baden Baden-be. Na, ez a fürdőváros nem egy szegény vidék. Csomó drága autó, meg drága kirakat, a házak nem is házak, hanem villák, és a közösségi épületek is teli vannak freskókkal, meg mindenféle széppel. Mindenki jólöltözött (jó, én nem, de én nem is vagyok mindenki), és javarészt kissé öreg (az sem vagyok). Kószáltunk itt egy kicsit, aztán visszaautóztunk, mert ránk sötétedett.
Másnap mentünk vásárolni. Korábbi tapasztalatainkból kiindulva előre megbeszéltük, hogy mik azok a dolgok, amiket meg akarunk nézni, és mi az, amire a szemünk sugarát sem vetjük. Az a baj, hogy ez a bolt hatalmas, és látványos, és sajnos bármiről bebizonyítható, hogy olcsóbb és jobb minősségű, mint amihez mi egyébként hozzá tudunk jutni, szóval a legkeményebb szívű vásárlót is könnyen elkapja a gépszíj. Én minden esetre megkeményített szívvel és listával készültem erre. Vettünk egy szép és csaknem 2 méter magas műfenyőt (nem vagyunk műfenyő pártiak, de sok szempont szólt mellette, és eldöntöttük, hogy ilyet veszünk), némi élelmiszert, 2-2 márkás farmert nagyon jó áron, a jobb skype-olás érdekében egy fejmikrofont és megvettük a közös karácsonyi ajándékunkat, amit majd csak karácsonykor árulok el nektek (ha már nekünk nem lesz meglepetés, legalább a ti oldalatokat furkálja a kíváncsiság :)). Volt olyan, ami volt a listán, de nem volt akciós, én meg eldöntöttem, hogy csak akkor veszem meg, ha pofátlanul olcsón kaphatom meg, és persze bánom, hogy valamit otthagytunk. Pl a fenyőre igazán vehettünk volna néhány díszt :). Tegnap Attilával összeépítettük a műfenyőt, mert aggodalmaskodtam, hogy nem lesz elég a fényfüzér hossza. Kissé groteszk volt november 17-én fenyőt állítani, de jót mulattunk közben és megnyugodtam, hogy legalább égősorunk van elég. Persze vissza is csomagoltuk, de azért már megperzselte a szívem a karácsonyi csillagszóró, tervezem az ebédet, meg a karácsonyfa helyét.

Jaj, ugye nem írtam még a Lett vacsoráról? Szeptember elején volt a SHAPE Fest, és ott kaptunk egy meghívást egy kedves Lett házaspártól Aleksandertől és Aleksandrától, hogy menjünk át hozzájuk egy tipikus Lett vacsira. Október közepén került erre sor. Nem mondom, hogy könnyű velük kommunikálnom. Attila meg Aleks persze jól beszélnek angolul, Aleksandrát viszont én angol tanfolyamról ismerem, szóval kb. olyan jól beszél, mint én :). Ennek következtében Aleksandrát néha én fordítottam Attilának, mert hát a mondatszerkesztései és a szókészlete zöme azonos halmazban van általam használtakkal, velem ellentétben azonban ő roppant magabiztosan használja is. A kaja érdekes volt, kevéssé a mi szájízünknek való. Volt pl egy barna borsó nevezetű étel. Ez, ahogy a nevéből is kitalálható, barna színű és borsó. A pikantériája a pirított bacon kocka a tetején, és más nem. Nem tudom, vajon mi történt a borsóval, hogy barna lett, de az biztos, hogy száraz is. Aztán volt egy étel, amiben hering, cékla és reszelt főtt tojást is volt. Hát ez sem valami finom. Aztán volt valami - külsőleg- a mi töltött káposztánkhoz hasonló étel. Sajnos a töltelék nem paprikás, és csak húsból van, szóval nincs benn rizs vagy valami. Azért ettem mindenből és dicsértem is ahogy illik. Az est elején megnéztünk két rövidfilmet, az egyik Lettország nevezetességeit, a másik humorosan egy animációs filmmel a történelmét mutatta be. Aleksandráéknak van két gyerkőcük is. A fiú nevét csak kiejteni tudom, valahogy úgy hangzik, hogy "ártyom". Kicsit fura a srác. Az este alatt néha megjelent és amerikai akcentusos angollal rövid értekezéseket tartott a Lett történelemből, majd ahogy jött, úgy tűnt el ismét. A kislány neve Júlia és iskola-előkészítős, tehát 5 éves, és cuki.
A neheze még előttünk van, a fiúk már egyeztetik a magyar vacsora időpontját. Előkének talán hurkát sütök majd és falatkákat gyártok majd belőle. A gulyásra rábeszéltek, szóval csinálok azt is, mert nagyon tipikus és nagyon magyar, a legtöbb külföldi ezt ismeri, de szerintem vacsorára nagyon megterhelő. A főétel rakott krumpli lesz, és a desszert meg talán somlói galuska. Ha csak leírom hízok 3 kilót, szóval óvatosan az olvasással is!

No mára ennyit gyerekek!
Minden szépet és jót nektek!

Már megint addig húztam a dolgot, hogy rámszóltatok. És igaza van a követelőzőnek. Bocsi.

Sokmindent tudnék írni, de nem vagyok humoromnál mostanában, a nyöszörgésemet meg ennél személyesebb formában szívesebben osztom meg. Mindegy, akkor most nyöszörgök így is egy kicsit, vagy legalábbis nem vicceskedem.

A múlt héten kitört rajtam valami hasfájás. Lázas is lettem. Ilyenkor megint olyan kiszolgáltatottnak érzi magát az ember lánya. Mert persze az, hogy fáj a hasam, önmagában nem valami nagy katasztrófa, a félelem meglehetősen felnagyítja a dolgot, miszerint meg kell keresni az ehhez való szakembert. Végülis egy hasi ultrahanggal megvizsgáltak, de csak ma tudom meg az eredményt, mert a beutaló dokinak küldik meg.
A beutaló doki a már régebben emlegetett magyar doktornő volt. Érdekes egy hölgy. Szakmailag nem meggyőző. Pl a panaszaimat hallva első gondolata az Ebola (!) volt. Utána azt mondta, hogy ez valami vírus lesz, és felírt 40 (!) szem antibiotikumot. Szóval most inkább öngyógyítok. Lázam már nincs, és a hasfájás is enyhült annyira, hogy tudok ismét tüsszenteni meg effélék.

Valahogy lelkileg sem a legkiegyensúlyozottabb időszak ez mostanában. Hiányzik a csajszika. Néha rágódom azon, hogy vajon jól vagyok-e, normális vagyok-e, kell-e valami pszichológus. A gyász persze nem rövid folyamat, csak türelmetlen vagyok. Néha bőgni nehéz, néha meg abbahagyni... na ez az amit itt nem lehet leírni.

Misére mostanában többször a városi templomba mentünk. Sokkal inkább hasonlít a lelkülete arra, amit otthon megtapasztaltam, és még a kórus is remek. Csakhát egy árva mukkot nem értek. A francia tudásom sajnos nem fejlődött, bár az a keveset sokkal magabiztosabban használom.

Angolra is kijárok Jurbise (zsürbisz)-be. A csoportban én vagyok az egyetlen, aki nem beszél franciául, és nem belga, és 50 alatt van az életkora. Vicces.
Hogy értsek is valamit, megjelent az életemben Márta néni, aki heti kétszer skype-on tanít angolul. Márta néni Attila tesójáéknál családi angoltanárként volt ismert, és számára is egy új terep a skype-os tanítás. Nekem a Mártás órák sokkal inkább kedvesek, mint a belgák, de a belga csoportot sem hagyom ki, mert ott muszáj használni azt amit Mártával megtanulok.

egyelőre ennyi. Most megyek főzni, sütni. Attila holnap megint elutazik néhány napra. :(

Puszi mindenkinek!

jól van na... írok már... sűrgetitek itt az ember lányát...

Szóval .... hol is kezdjem... legyen visszafelé, mert a mai napra igazán pontosan emlékszem.
Ma Wageningenben voltunk Attilával és Körtével. Bár ez egy valóban kellemes Holland kisváros tőlünk pusztán 260 Km távolságra, azért olyan vonzó nevezetességekkel nem rendelkezik, hogy hétköznapi turistáskodás gyanánt ezt választanánk úticélként. Wageningen azonban Gödöllő holland testvérvárosa és ezen a héten ezt a kapcsolatot ápolva egy busznyi gödöllői érkezett ide, köztük az én két remek kollégám Reni és Zsolt. A látogatás különös apropója volt ráadásul egy jótékonysági gyűjtés a Nefelejcs napközinek. Ma afféle Magyar Piac volt délután, mindenféle jósággal (kolbász, lángos, bor, stb.) meg muzsikával és tánccal, szórakoztatva az erre igen nyitott hollandusokat. A program is jónak ígérkezett, de a társaság méginkább vonzott, így rászántuk magunkat az útra. Nagyon szép nap volt, egyetlen negatívumként a belga útfelújítások következtében kialakuló dugókat említhetem, pedig ezt is meg kellene már szoknom.

Holnap lakást avatunk az egyik újonnan kiérkező családnál, de előtte még hajnalban ki kellene menni az aktuális bolhapiacra. Nincs semmi amire szükségem van, de kíváncsi vagyok. Csak ne kellene olyan korán felkelni!

Voltunk otthon. Nem sokat, kb. másfél hetet, de ami azt illeti elég is volt. Baromi fárasztó volt, és mind fizikálisan, mind érzelmileg tökre kimerültem, jó volt visszajönni. Az is nagyon felzaklatott, hogy 4 hónappal Rékánk születése után, még mindig nem tudtuk elintézni a hazai anyakönyvezést, így továbbra sincs TAJ számunk, nem tudjuk Réka biztosítását elintézni, és foshatunk a belga számla miatt, ami azért meg végképp kikészít. Felháborító ez az aktatologatás, és jó sok düh van bennem ezzel kapcsolatban, aminek az lesz a következménye, hogy rövidesen írok egy jól odamondós levelet a fogalmamsincshogyhívják hivatalnak. ... Jaj, nem vagyok valami happy, ha ebbe belekezdek, úgyhogy le is állítom magam.

Nagyon sűrű és nagyon szép augusztust éltünk idén. Nyaralás nem volt, de sokat kirándultunk és sok vendégünk volt. Először Attila nővéréék jöttek 3-an. Kirándultunk Brugges-be, Oostende-nél megnéztük a tengert, voltunk a hajóátemelőnél is és a kötelező brüsszeli látványossgok sem maradtak ki. Idén itt sem volt éppen száraz a nyár, a hosszú hétvége alatt kétszer is jól megáztunk. A legjobb persze az együttlét volt.
A következő hétvégén a Magyar Közösséggel mentünk kajakozni a Lesse-re. Most a hosszabb, 21 km-es távot jártuk be. Ezúttal a borulás élménye nekünk kimaradt (őszinte örömömre), de mint közösség természetesen befizettük a folyónak a vámot és Albi barátunk két alkalommal is megvizsgálta a víz mélységét. A korábban elhagyott holmijaink sajnos nem kerültek elő, ráadásul a vízállás is sokkal magasabb az első ottlétünkhöz képest, így kísérletet sem tehettünk a megtalálásukra.
Augusztus közepén két barátnőm, Vicus és Orsi jöttek látogatóba. A kirándulás célpontja ezúttal Gent volt, ami Brugges-hez hasonló, de épített látványosságokban talán még bőségesebb városka. Jó nagyot sétáltunk, sokat fényképeztünk, aztán megállapodtunk, hogy röviden látogassunk ki a tengerpartra. Oostende-re esett ismét a választás, és kiérve az addig elcsigázott lányok egészen felpezsdültek, alig akarták otthagyni a partot. Én nem sok tengerpartot láttam eddig (Görögországban, Olaszországban és Horvátországban voltam a tengernél - ez azért nem is kevés), de látványra ez a legszebb mind közül - pedig mindegyik gyönyörű.

folyt.köv...

Sziasztok!
Bocsi, hogy nem írok, de annyira sűrű az élet, nincs időm semmire, írni a legkevésbé, pedig annyi sok jó dolog történt:
 - kajakozás a Lessén a Magyar Közösséggel
 - Ildiék látogatása
 - Vicus és Orsi látogatása - kirándulás Gentbe
 - fogyókúra kísérletek és edzések
 - lakásavató
no, ezekről mind írni kéne egy-egy mondatot, de nincs időm.
Most hétvégén megint látogatók jönnek, éppen takarítok, meg vasalok, csak annyira izomlázam van, hogy picit megálltam pihenni.
Szóval majd lesz egy rendes bejegyzés, ez most csak egy jelzés, hogy még élek.
Puszi mindenkinek!

Sziasztok!
Ez nem normál bejegyzés, csak afféle büszkélkedés, hivalkodás és folytatása a tegnapinak...
szóval itt a macis ujjbáb, Mackó úr:

Mint látható, ezúttal tényleg belefértem egy napba, és a horgolás része nem is volt sok, de az összeállítással, díszítéssel rendesen ment az idő.

És meg kell emlékezni a mai főztömről is, a cukkinis sajtgolyóról, aminek a receptjét itt találtam (leginkább ötletadó volt, a mennyiségeket nem követtem): http://www.nosalty.hu/recept/sajtos-cukkinigolyok ,
és így nézett ki nálunk:

Szép estét mindenkinek!

Sziasztok!

Alkottam. A "mini horgolások 30 perc alatt" címen futó míves kiadványban, - melyet még névnapomra kaptam Attila tesójáéktól, Ildiéktől - találtam néhány ujjbábot. Egy macskát választottam.
A könyv ugyebár azt ígérte, hogy egy-egy darab 30 perc alatt készül el, de én gyakorlatlan horgoló vagyok, ezért előzetesen legalább 1 órát szántam rá. Végül két nap alatt kb. 5 munkaórát kellett fektetni a dologba, ami egyfelől azt jelenti, hogy nagyon béna vagyok, másfelől pedig azt, hogy nemigen tudok horgolni.
A kész darab viszont helyes lett.

Vonatkoztassatok el a színhasználattól, nem volt alkalmasabb fonalkám. A szeméhez a gombokat egy otthoni pólómról vágtam le. Van még rajta néhány :)

A következő darab egy maci lesz, de ezúttal legalább 4 órát szánok rá.
Üdv néktek!

Borzalom! Ó borrrrzalom! Tegnap este belemászott egy pók a fülembe! Brrrr!
Eddig sem voltam a pókok nagy barátja, de mostmár ellenségek lettünk.
Attila vette ki szemöldökcsipesszel, de mivel ő sem kedveli a pókokat, hát úgy irtózott tőle, mintha a fülemből egyenesen az ő torkának ugrana. Persze én sem voltam nyugodt, hisztiztem is, de ki a fene nem tenné, ha egy pók brékelne a fülében és mindenen mozdulatát az agyában hallaná.
Hála Attilának, megszabadultam tőle, de az emléke sokáig kísérteni fog.
Este kint üldögéltünk a teraszon, és szerintem belemászott a hajamba, amit a fürdéshez aztán összefogtam, és legközelebb csak lefekvéskor engedtem ki, gondolom akkor indult el keresni a kijáratot, és ... a többit már leírtam.
Na ez is egy olyan dolog, amire azt hittem, hogy csak másokkal történhet meg.

:D Gondolom, hogy ez után a bejegyzés után mindenki őrült izgalomba jött és ég a vágytól, hogy meglátogasson minket. Azért én mégis azt mondom, gyertek! :D