Sziasztok!
Bocs, a hosszú hallgatásért! Vacakol a netünk. 30 izé helyett, jó ha 0,5 izényi letöltési sebességünk van, és ez nagyban nehezíti a nethasználatot, valamint csökkenti a nethasználati kedvet is.
Nem írtam még Bruges-rők (gyönyörűséges volt), hazaútról (hosszú volt) a visszaútról (ez is hosszú volt) meg a nyelvtanfolyamról (kissé unalmas), de amint felébredek hosszú őszi álmomból, belekezdek a beszámolókba.
Mostanában csak vonszolom magam, és be kell valljam, blogírás helyett hajlamos vagyok a puha ágyikót választani. Rákaptam a délutáni szundira. Ha egyszer innen hazamegyünk, én nem is tudom, hogyan állok vissza a normális kerékvágásba. Egyébként meg masszívan hiányzik a korábbi életem. Azért ne ijedjetek meg (már ha valaki ijedős), nem vagyok depis, csak még nem tudok mit kezdeni a rám szakadt időtöbblettel, és alvásba fojtom a problémát. Igen pihentető. Most amúgy is hideg van, és minden nyirkos, így még kimenni sincs igazán kedvem. Vége a teraszon üldögélésnek, lassan beköltöztethetjük a kinti bútort a garázsba.
Most, hogy elkezdődött a nyelvtanfolyam, még a főzés is nagyobb szervezést igényel. Szerencsére mindketten kedd és csütörtöki napokon járunk suliba. Én 9-10.30-ig angolozok, Attila meg ebédidőben, 12-13-ig tanul franciát. Mindketten kezdő csoportban vagyunk, és így mindkettőnknek kissé unalmas a dolog, de ez valószínűleg csak az eleje, és később majd izgibb lesz. Mi ugye részt vettünk egy 100 órás francia nyelvtanfolyamon, ami általában abban segít, hogy az írott franciából helyenként értünk valamit, de megszólalni nemigen merünk és a beszélt nyelvet is kevéssé értjük. Attila rendszeresen gyakorol a Duolingo-n, így ő már egész profi. Ha valaki nem ismerné, a Duolingo egy nyelvtanuló program izé a neten, ami okostelefonokra is letölthető, és kicsi egységekben gyakoroltat a kezdő szinttől idegen nyelvet (francia , spanyol, ...). A hátránya, hogy angol az alapnyelv. Én viszonylag gyenge angoltudásommal azért elboldogultam vele, de bevallom egy idő után túl nagy kihívás volt két idegen nyelvet egyszerre tanulni.
Ja elkanyarodtam a főzéstől, amiről csak azt akartam írni, hogy most így heti kétszer nem főzök délre ebédet, legfeljebb estére ütök össze valamit. Főtrem pl frankfurti levest. Jó lett, csak irgalmatlanul sok. Bevallom, kb 4-szer ettünk belőle, és a maradék 3-4 adagot végül kiöntöttem. Már ránézni sem bírtam. Pedig csak a fél káposztát csináltam meg, és terveztem a hét másik felére kelkáposzta főzeléket, de most kicsit csömöröm van, úgyhogy elhalasztom a főzeléket. Remélem, a maradék káposzta kibírja a jövő hétig (vagy tovább). Jövő héten vendégünk lesz. Attila egyik kollégája kap nálunk szállást és ellátást 5 napig, mert egy konferenciára érkezik. Nem tudom riogassam-e a kelkáposzta főzelékkel. :)
Majd elfelejtettem, megvolt a SHAPE Fest. Talán már említettem, ez egy nagy buli itt, amikor minden nemzet sátrat állít, próbálja bemutatni magát, és nemzeti ételekkel meg italokkal traktálja a jónépet. Az amerikaiak pl hamburgert árultak, olyan igazi parázson sütőset. A görögöknél kicsi saslikok voltak, meg valami pita szerű tészta. A franciák palacsintát sütögettek, a németek kolbászoztak. Mi természetesen gulyást főztünk, nem keveset. 2 üst meg vagy 10 bogrács. 20 liter marad a végére. Abszolút sikere azonban a kürtös kalácsnak volt. Ezt most csinálta először a SHAPE Fest-en a magyar közösség, így még nem ismerték a külföldiek, és egy ideig elég volt, hogy egy asszony nyújtotta, egy tekerte, és 2-3 pasi meg egy kézzel sütögette, közben meg vidáman pálinkáztak. Hát tudjuk, hogy ez egy illatos, csalogató kalácska, így rövid idő alatt hatalmas sor alakult ki, ekkor már négyen tésztáztak és 6 pasi két kézzel sütögetett pálinka nélkül. 100 kalácsot terveztek, de újabb és újabb adag alapanyag beszerzés és begyúrás után 300 kalácsot adtak el, és még akkor sem volt kicsi a sor, mikor befejezték a sütögetést. Közben a nagysátorban koncertek voltak, meg állítólag diszkó is. Attila nagyon táncos lábú, úgyhogy nem voltunk dizsiben, viszont néhány koncertet én meghallgattam, Volt valami jazz fúvós csapat, nagyon jók, utána meg a belőlük verbuválódott, poposabb dalok feldolgozására alakult kisebb zenekar. Profik voltak. Sajnos én elég vacakul voltam aznap, benyeltem valamit, úgyhogy inkább csak nézelődtem, de azért nagyon jó nap volt. Attila szegény nagyon elfáradt, mert ő sokmindenben segített aznap, pakolt, futárkodott, kuktáskodott, fát vágott....  Én előző nap pucoltam irgalmatlanul sok gulyásalkatrészt, sütöttem süteményt, amit szintén eladtak a sátornál, és aznap mosogattam bográcsokat meg üstöket. Árusítani nem akartam, azt meghagytam a nálamnál csacsogósabbaknak.
És még egy nagy előrelépés volt, a héten végre megismerkedtünk a doktornéninkkel. Egy elég érdekes, kissé idősebb hölgy, aki elég nagyvonalúan kezel mindent, de hát nem válogathatunk, örülünk, hogy ő legalább magyarul beszél. Már elég régóta élhet idekint, mert néha nem értjük, amit mond, de inkább azért mert más szóval mondja, mint amit mi használunk otthon. Pl megkérdezte valami adatfelvételi lapnál, hogy a családomban volt-e golyvás megbetegedés. Bevallom nem tudtam, hogy mi a golyva, ő meg nem tudta más szóval elmagyarázni. Itthon megnéztem és a pajzsmirigy betegségeket hívják így. Jártunk a helyi laborban is. Hát, jó magyar szokáshoz híven ugye az ember odamegy nyitás előtt egy fél órával, hogy tehát kb 1/2 8-ra (8-kor kezdenek), hogy kedves uram is rendben beérjen a melóhelyre 1/2 9-re. Mi voltunk az elsők... és az egyetlenek is, mikor 7.55-kor levették a véreket. Semmi tolongás, meg sorban állás. Sokminden hiányzik otthonról, van sok dolog, ami sokkal jobban működik, mint itt, ami kényelmesebbé teszi az életet, de a magyar sorok, azok nem hiányoznak. Pl, mikor otthon voltunk, be kellett mennem az APEH-ba. Első próbálkozásra a nyitvatartási idő félidejében érkeztem, és a biztiőr néni kedvesen közölte, hogy ma már semmi esélyem. Másnap 7-re mentem oda a 8.30-as nyitáshoz, és dermedtem a kerítéshez kb 40 hasonló szerencsétlennel együtt. Mondjuk, én voltam az első. :)

Közben már este van, és lefekszem, szóval most itt abbahagyom. Igyekszem gyakrabban...
Pusz mindenkinek!