Naszóval. Itten a rendes. Vagyis még csak most indul, és ilyenkor még nem tudni rendes lesz-e, vagy csak olyan szedett-vedett.
Az elmúlt időszak említésre méltó történései:
- Brüsszelben Tankcsapda koncerten voltunk
- Káposztás pogácsa sütés
- Kirándulás a Magyar-közösséggel
- 12 hetes ultrahang

Magyar zenekar koncertjére menni külföldön, az valami egészen más élmény. Mindenki, aki ott van, ismerősként, barátként, testvérként néz egymásra, közben meg persze tök ismeretlenek. Fura volt megtapasztalni, hogy bár jól érezték magukat az emberek, érezhető volt az egymás iránti figyelem is.
Kicsit olyan, mint mikor indulunk autóval Magyarországról. Az autópályán minden kamion idegesítő, előzni kell, mert lassú és feltart. Ha azonban elhagytuk a határt már néhány száz kilométerrel, akkor felújongunk, ha magyar kamiont látunk.
A koncerten simán kötöttünk új ismeretségeket. Érdekes volt az is, hogy itt nem az egyértelműen nagy Tanki rajongók voltak jelen, hanem a Magyarok. Aznap este volt a nagy sikerű Holland-Magyar meccs is. Ismerőseink közül páran azt választották, szerintem nem jártak jól. A zenekar is kitett magáért, igazán sokat játszottak, és persze sokat a legsikeresebb, legismertebb nóták közül.
Meg kell mondjam, itt jobb volt Magyarnak lenni, mint néha otthon. Hihetnénk azt, hogy ez normális, de higgyétek el, nem az. Itt minden harmadik házból kilóg a Belga lobogó. Vagy azért mert meccs van, vagy csak nemzeti öntudatból. Nekik van bőven.

Kívánós vagyok. Kizárólag olyan ételeket kívánok, ami itt macera. (most éppen tökfőzeléket - itt nincs tök) Így történt, hogy vettem egy káposztát. Egy bazinagy fej káposztát. Már írtam, hogy itt minden zöldség hatalmas, és még a répából sem lehet 3 db-ot venni, mert az is minimum kilósra van csomagolva. Szóval végül úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, megküzdők egy Churchill-fej méretű példánnyal. 1/4-ből csináltam paradicsomos káposztát. 3 napig ettük. 3/4-et lereszeltem a béna kis reszelőmön. Eltartott vagy 2,5 órát, és további 2 órán keresztül pároltam (még egy fél órát simán elbírt volna, de én már nem). Lett belőle 2 nagy adag káposztás tészta (a kedvencem), kb ugyanennyit lefagyasztottam, a többiből meg káposztás pogit sütöttem. A kollégáktól meg a srácoktól és szüleiktől egy szakácskönyvet kaptam/tunk nászajándékba, amibe ők maguk rakták bele a nekünk szánt recepteket. Ebben van Edit káposztás pogija. Fenséges. Megcsináltam.
Baromira égett tőle a gyomrom, de nem aggódtam, hogy ezért majd ránk szárad. Igazság szerint már eleve azért kezdtem bele a sütésébe, mert másnap - a múlt hét vasárnap - a Magyar Közösség apraja-nagyja kirándult egy közeli horgásztóhoz. A program: 8 Km laza séta erősen dágványos emelkedőn (katonákkal menni minden séta menetgyakorlat) és utána szalonnasütés (nyami). Szóval a pogi java is ott kötött ki, de csak igen rövid ideig élvezhette a napfényt és a jó levegőt.
A kirándulásra természetesen vittük Körtét is. A gyerekek egyből elkommunizálták, így mi csak néha láttuk egy-egy pillanatra, amikor segélykérő pillantásokat küldött felénk. A gyerekek természetesen gumicsizmában jöttek, így vidáman mentek át minden pocsolyán és persze Körte is ott közlekedett ennek okán. A séta végére úgy nézett ki, hogy egy varacskos disznó szégyenkezve elpirult volna, ha látja. Este teljes alváz és futómű mosás volt.

... Hát, tegnap ezt a bejegyzést nem sikerült befejeznem, elnézést....

Szerdán megvolt a 12 heti ultrahang vizsgálat. Már írtam, hogy minden rendben. A doki megint nagyon kedves volt. Most magánrendelésen voltunk, ami meglepő módon nem volt drágább, mint a kórházi számlánk. Mindent Ő csinált, a vizsgálatot (na mondjuk az normális), a vérvételt, vérnyomásmérést, az adatok feljegyzését. A mostani vizsgálat szerint szerdán 12 hetes és 3 napos volt a terhesség, de szerintem némi gyermekláb is belemérődött ebbe. Merthogy most még a feje búbjától mérik a fenekéig és e méret alapján tippelgetik a korát.
Ím a sztárfotó (a miheztartás végett: jobbra van a feje):

Nagyon jó volt mozizni. Kalimpált a kezével, lábával, és hallottuk a szívdobogását is. Ahhoz képest, mint amit a neten olvastam, itt nem csináltak nagy faxnit a doki. Kb 5 percet macerált az ultrahanggal. A hosszán kívül nemigen mért meg semmit, megszámolta a kezeket, lábakat, megnézte a szívét és a gyomrát, és egy pillanatra láttunk valami arc szerűt, de akkor hamar elfordult. A vérvétel eredményétől függ, hogy csinál-e tarkóredő vizsgálatot, első látásra szerinte minden rendben. Hát úgy legyen!
Egyébként az utóbbi két hétben borzasztóan feszült voltam. Tudni akartam, hogy minden oké. A neten egy csomó rémtörténetet elolvastam, és persze hatott rám rendesen, így az első képkockáig úgy remegett a térdem, mint a kocsonya. Akkor láttam hogy nőtt, és ebből levontam a gyors következtetést, hogy akkor pedig jól van. Persze ez hülyeség volt, mert hetek óta nem tudom begombolni a farmeromat, szóval nem tudom mit vártam. Most egyelőre megnyugodtam, de remélem nem fogok minden ultrahang előtt behisztizni.

No, ha még tovább írom, akkor az életbe nem küldöm el ezt a bejegyzést, úgyhogy most abbahagyom.
Köszönöm mindenkinek, aki ránéz, olvasgatja, drukkol, gondol ránk!