Jól van na, megtöröm a hallgatást. Nem mintha lenne valami fontos beszámolni valóm, de azért összeszedem a gondolataim.
Első, ami eszembe jut, hogy hazajött Attila. ÉLJEN! Nagyon jó megint együtt. Körte kisasszony is igen elégedett, mióta együtt a falka, de én nem kevésbé. Főztem neki finomakat (krumplileves, rántott sajt, gyümölcstorta, bolognai tészta), és kitakarítottam, és leküzdöttem azt a hegynyi vasalni valót, amit az elmúlt hónapokban tornyoztam össze. Én igazából nem utálnám a vasalást, csak annyira vacak, hogy egy szempillantás alatt 30 póló kacsingat az ember lányára. Egy adag mosás, egy vasalás, így lenne igazságos, de képtelenség tartani. Szóval azzal együtt, hogy lebontottam a hegyet, most éppen három adag mosás vár a vasalóra. Az megint túl sok.
Új hobbim van: horgolok. Már régóta terveztem, hogy megtanulom, kollégák tanúsítják is, de eddig kevés sikerem volt, és még kevesebb időm. Most sincs igazán idő rá (vasalni kell) így míg Attila nem volt itthon előfordult, hogy hajnal 2-3-ig is horgoltam. Csináltam egy sapkát. Nem, nem a kölöknek, rajta nem kísérletezek, ez a sapi saját használatra készült, de lebontom, nem lett jó. Pedig mindent a minta szerint csináltam, de kicsit olyan lett, mint egy szakácssityak. Szerintem a fonal, amit választottam nem elég puha ehhez, és túlságosan erősen tartja a formáját, nem omlik le, ahogy elképzeltem. Mivel úgysincs másik fonalam, és az egészet a horgolásért csinálom, hát nem sajnálom elölről kezdeni. Egyébként most sem saját kútfőből gyakorolgatok. A másik kismamával, Renivel egészen kellemes barátságot építettünk fel, jókat dumálunk, és nem hagyták, hogy napokig fürdőzzek a magány ingoványában míg Attila távol volt, hanem gyakran szerveztünk közös programot. Na, az Ő példája nyomán ragadtam én horgolótűt. A horgolás azért jó, mert olyan dolgokat lehet vásárolni nyakló nélkül, amik korábban egyáltalán nem érdekeltek. Mert kell fonal, és fonalból sokféle van, és a sokféle fonalhoz van ám sokféle horgolótű, és kellenek gyöngyök, meg dolgok, és mint a gyerek a játékboltban, úgy érzi magát az ember lánya, ha néhány motring fonalat lát valahol. És mindig van, ami pont hiányzik, és keresgetés közben meg pont találsz valami olyat, ami ugyan nem hiányzik, de csak azért, mert még soha nem láttál olyant, és az is kell.  
Kihívtuk a szerelőt, és ma reggel be is állított. Hál' Istennek Attila még itthon volt, mikor megérkezett. Ez a pasi sem beszélt angolul, viszont felhívta a kollégáját telefonon, és annak elmondta mi van, az meg a telefonba elmondta Attilának. Én nagyon összecsináltam volna magam, ha nekem kell ezt megérteni. Szóval az a bajunk, hogy ha odakint fúj a szél, akkor a nappaliban lengenek a függönyök, illetve, ha a szomszéd dohányzik, mi érezzük a füstöt. A szerelőbácsi megállapította, hogy nem zár jól az erkélyajtó. Ezt én is megállapítottam, ezért hívtuk ki a szerelőbácsit. Kicserélik, mindössze februárig kell erre várnunk (?!!!???!). Nem baj, előttünk egész télen tavasz lesz, olyan jól fűtjük az erkélyt! Szóval most megpróbálunk valami szigetelő, afféle szivacsos szalaggal tömíteni, és az erkélyajtót nem használni. Abban bíztunk, hogy ideiglenesen felszerel valamit, de kérni nem tudtuk az ismert nyelvi akadályok miatt. Akkor pedig magad Uram, ha szolgád nincsen.
Végre, végre rászánta magát a barátaink közül egy, és belevág a nagy útba, meglátogat. 20-án érkezik és vasárnap reggel megy vissza, ami azért jó, mert Attila szülinapja 23-án van, így rittyentünk egy pici mulatságot is. Igazán pompás programokkal készülünk az ittlétére. Pl kigondoltuk, hogy elvisszük bowlingozni, meg elugrunk Párizsba, és eljön velünk a 16 hetes terhesgondozásra is. Na jó, oda nem jön majd be. :) Ezzel mindössze kedvet szeretnék csinálni mindenkinek, hogy egyszer, vagy többször tegye tiszteletét nálunk, mert ilyen fergeteges mulatságokat találunk ám ki.
Egészségügyi híreink: Terhességi tüneteim közé végképp felírta magát a gyomorégés. Szóval eddig nem kívántam a kaját, most meg rosszul vagyok, ha eszek. Most tartok a 15 hét felénél, és még nem híztam semmit. Tudjuk, eddig se voltam egy nádszál kisasszony, van elegendő tartalékom, de az internetes tudomány szerint már 1-1,5 kg-ot nyugodtan felszedhettem volna. Gondolom, majd később pótolom. Próbáltam kideríteni, hogy mitől ég a gyomrom. Azt figyeltem meg, hogy igazából mindentől. Próbáltam hideg tejet kortyolgatni. Ekkor a gyomorégés mellé betársult a wc-re szaladgálás is. Vannak jobb és kevésbé jó napok. A tegnapi inkább az utóbbi volt. Nem baj, próbálom úgy felfogni, hogy amíg nem érzem a baba mozgását, addig legalább az tudatosítja bennem a létét, hogy nem érzem túl komfortosan magam. Azért jobb lenne, ha már mocorogna. Némileg kerekedem, de egyelőre inkább úgy nézek ki, mint egy jó vasárnapi ebéd után szokás. Jaj de jó lenne egy igazi, otthoni vasárnapi ebédet végigenni! Húslevest házi tésztával, répával, pulykanyak húsival, csirkepörköltet nokedlival és uborkasalátával és mondjuk egy kis gesztenye püré, vagy mézes krémes zárás képen. Utána pedig szieszta. Így képzelem.

Most kicsit felfüggesztem az írást mert megyek és főzök valamit...

Kész, megedve, elmosogatva (... nincs még). Viszont igen álmos vagyok és asszem le is fekszem kicsit. A vasalnivaló holnap is itt lesz, és ha el nem küldöm most, akkor ez az iromány is. De elküldöm, legalább valamit tudjak le. Majd legközelebb izgisebbet írok, de mit csináljak, nem történik itt semmi izgis.
Pusz!
E