Ma a Magyar közösség Mikulás ünnepséget tartott. Volt vagy huszonvalahány gyerkőc 1-14 évesig. Gitárkodtam meg énekeltem velük. Majd tolok fel képet, csak még nincsenek letöltve Attila telefonjáról. Nagyon aranyosak voltak.
Utána bementünk az egyik ismerős családhoz, mert ők lecserélik a bababútorukat, mi meg megvesszük. A bútor eddigi tulajdonosa, a most 3,5 éves Ádám, valamit akart nekem mondani, és ahogy az ilyen kis gyerekek szokták, hogy felhívja magára a figyelmet közben megütögetett, történetesen a hasamon. Anyukája mondta neki, hogy engem most ne ütögessen, mert a hasamban van egy pici baba.
Ádám:  - Megmutattod?
Én:       - Bent van a hasamban.
Ádám:  - A pólód alatt? Megmutatod?
Én:       felemelem a pólóm, ne csak a nadrágom magasított dereka látszik.
             - Itt ment van a hasamban a bőrőm alatt.
Ádám:  - Megmutatod?
Én:       lehúzom a naci derekát (nem sok ember mondhatja el magáról, hogy látta már a köldökömet)
             - Itt lakik a köldököm mögött a hasamban, de még nagyon pici, még nem tudod megnézni.
Ádám:  - Megetted?
:D

Egyébként már alig várom, hogy menjünk haza, és annyi minden történik most, hogy alig van időm gép elé ülni. Renivel sok programot szervezünk, sütök, főzők, takarítok, vendégeskedünk, ügyintézünk, karácsonyi ajándékokat gyűjtünk.

Azért van pár képem, amit még szeretnék itt megosztani veletek. Pl az Attilától megimerkedős/megkérős évfordulóra kapott csokrékám fotója, meg az adventi asztali díszünk fényképe, de momentán éppen nem férek ezekhez hozzá. Utóbb pótólom. Most csak ennyi.

Szeretettel gondolunk Rátok, és várjuk a viszontlátást, ami már hamarosan eljön.