Sziasztok!
Itt ülök a kis kerti padunkon, csicseregnek a madárkák, Körte békésen szuszog a fűben én meg ahelyett, hogy takarítanék végre inkább süttetem a hasamat. (A mellékelt kép néhány nappal korábban készült)

Kitört a tavasz. Reggelenként ugyan még pára van meg köd, de kabátokat már mindenki vissza süllyesztette a szekrény mélyére, és inkább tűrjük hogy csípi a hideg az orrunkat, mert délutánra úgyis felesleges lenne néha még a pulcsi is. Napok óta csudaszép időnk van. Egészen nem belgás.

Ez a jóidő arra buzdított hogy mossak. A következményeket ismerjük, sajnos a jóidő egyáltalán nem buzdít a vasalásra is. Ha lehetne idekint csinálni, talán haladnék kissé, de nem lehet, így nem haladok. Pedig holnap jön Attila anyukája, és nem akarom szégyen szemre egy hegynyi vasalni valóval fogadni. Ha nem végzek vele (ami szinte biztos, merthogy még el sem kezdtem és momentán meg éppen blogot írok), akkor bedugom a szekrénybe, a többi mellé, amit a múltkori látogatása előtt dugtam a szekrénybe. Bocsi Terike néni, ha ezt olvasod! :D

A névnapom környékén volt itt Terike néni. Élete első repülő útja nem volt éppen zökkenő mentes, de azért azt mondta, hogy élvezte, és felesleges volt félni tőle. Holnap ismét eljön egy hétre. A múltkori alkalommal szerettük volna vendégül látni, így nemigen hagytam neki háztartási munkát végezni, de megígértem, hogy ezúttal kap majd feladatot, méghozzá Réka ruhácskáit kell átmosni, kivasalgatni. Így erőt vettem magamon, és a hét elején méret szerint átválogattam az összes babaruhácskát.
Kicsit nemszeretem feladat ez, mert egyszerre kell készülni az érkezésére, és közben mindent csak annyira előkészíteni, hogy minél kisebb fájdalommal el is tudjuk suvasztani a dolgait, ha úgy alakul. A ruhák előkészítésével elkezdjük a készületet, de a szobát egyelőre nem rendezzük be.
A szobaberendezés ellen több érvem is van:
- ELSŐ helyen állunk a házlistán. Drukkokat kérek, és egy földszintes házikót! Nagyon jó lenne, ha a házakat és márciusban megnézhetnénk, és ha kapunk alkalmasat, akkor kiválaszthatnánk, mert akkor látnám, hogy kell-e pakolni a költözéshez, vagy maradunk még néhány hónapot itt.
- Kereszet és Edina is meglátogatnak még minket április elején, így kell a vendégszoba. Ha költözünk, akkor remek segítőket kapnék általuk a dobozoláshoz. Igazán jó lenne megkapni az álomházikónkat.

Receptgyűjteményem két kinccsel gazdagodott: a joghurtos-sajtos pogácsával (íme:)

 és a pásztorpitével. Mindkettő osztatlan sikert aratott otthonunkban.
Tegnap is adtunk a kulináris élvezeteknek, epret és banándarabokat mártottam csokiba, és azt falatoztuk. Jújjdefinom! Az ötlet egyébként a brüsszeli főtér egyik nyalánkságokat értékesítő bódéjából való, ott kóstoltuk meg a csokis epret, de az itthoni még jobb lett. Persze csúnyább is :)

A finom falatoknak meg is van az eredménye, lassan elérem a 70 kg-ot. Igazán beindult a hasam növekedése. Számítottam már rá, hiszen a 32-dik hetet kezdem. Aludni még remekül tudok, de bizony többször előfordult már, hogy Attila kötötte be a cipőmet, mikor elszabadult a fűzőm, mert ez egy erőt próbáló feladat tud lenni. Menni sem olyan kényelmes már és olyan izmokat érzek fájni, amik nincsenek is. A mosogató és kézmosó megközelítése is kezd gondot okozni, mert nem elég hosszú a kezem de életem igazi megkeserítője az állandó pisilési inger. Nem vicc. Elmegyek pisilni, kész vagyok, felállok és érzem, hogy kell ezért visszaülök, és még kicsit pisilek. Na mikor már tényleg kész vagyok és kezet mostam úgy érzem, hogy azért néhány csepp még maradt és menten bepisilek, szóval megint visszacsüccsenek. Annyira unalmas és fárasztó. Az egyetlen jó dolog benne, hogy ezt Réka csinálja nekem, így igazából örömmel veszem és nagyokat nevezünk rajta.
A babamozgásokat nagyon élvezem, és már Attila is gyakran kap bemutatót. Most is, hogy írok nektek vadul hullámzik a hasam. Szerintem a csokinak örül, amit nemrég falatoztam.

Lejárt egy újabb kör mosás, megyek teregetek, és talán vasalok is egy picit. Csak a nagyon muszáj dolgokat.
Mindenkinek puszi!
Én, Mi