Sziasztok!
Ma elég későn keltem, már majdnem 5 óra van, mikor belekezdek ebbe a bejegyzésbe, de megígértem, hogy a következő virrasztás a blogolvasóké :)
Ha felébredek, nem tudok visszaaludni, márpedig mostanában ez gyakran előfordul. Az ébredések okozója vagy a pisilhetnék, vagy az, hogy elzsibbadtam, és meg kellene fordulni. Mindkét folyamat nagyon felébreszt, aztán még általában jön egy fél vagy egy órás vekengés, hogy megpróbáljak visszaaludni, aztán feladom. Ma legalább egy órát elmélkedtem, de megyünk ma dokihoz és ilyenkor teli van a fejem is, izgulok, agyalok így tényleg nincs esélyem az alvásra.
Jó régen nem írtam blogot. Hogy magyarázkodjak, ennek az a legfőbb oka, hogy megváltoztak a géphasználati szokásaim. Egyszerűen nem esik jól ülni az asztali gépnél (meg sehol sem), amit korábban használtam, a laptopot meg nem annyira szerettem írásra használni. Mostanra azért megszoktam, de itt lassabb vagyok, mint a gépnél.

Élménybeszámolók:
1. Végre eljöttek az én családomból is ketten meglátogatni bennünket. Kereszt (a nagynéném) és Edina (a sógórnőm) április elején töltöttek velünk 3 egész napot. Ennek örömre voltunk kirándulni Keukenhofban, Hollandiában, de természetesen megsimogatták a monsi majmocskát is, hogy visszatérjenek, valamint kivasalták a szégyenkezve rejtegetett, titkos elmaradásaimat is. (Büszkén jelenthetem, hogy azóta nem termeltem újabb halmot, vigyázok, ne gyüljön fel megint a hegy.) Látogatásuk tehát minden szempontból remekül sikerült. Én, mi legalábbis nagyon élveztük. Kereszt szegény valószínűleg jól elfáradt, mert ő korán kelő, mi későn fekvők vagyunk és még meg is túráztattuk, de hősiesen bírta.
Majd rakok fel képeket, de a másik gépen van.

2. Húsvét. A lelki készülődés nehezen ment, a babavárás körüli izgalmak nagyon elterelték a figyelmem az ünnepre való felkészülésről. Nem mentem a nagycsütörtök-nagypéntek-nagyszombati szertartásokra sem, de vasárnap elmentünk a brüsszeli magyar misére és az olyan nagyon lélekemelő és csodás (és vicces) élmény volt, hogy végül mégis sikerült valahogy Jézussal együtt nekem is új életre támadni. A pap bácsi elég régóta fiatal, és igen energikus. Nem nagyon rabja a formális dolgoknak, értem ez alatt azt is, hogy a mise kezdésének időpontja sincs kőbe vésve. A 10.30-ra meghirdetett mise legalább negyed órát csúszott, ám ennek ellenére is sokan elkéstek. De ahelyett, hogy morcoskodott volna, simán megállította a misét, megszervezte, hogy mindenki le tudjon ülni (nagyon kicsi a hely, sok az ember és a kisgyerek is), aztán nyugodtan folytatta. Amikor csengetni kellett, bevonta a gyerekeket, és a misézés mellett még a kántori feladatokat is ellátta, az énekek versszakai között pedig helyes kis magyaráző szövegeket is mondott. Nagyon egzotikus élmény volt, és még Attila sem unta kockára magát.
A készületet kaja fronton viszont sikerült megvalósítani. Sütöttem kalácsot, készítettem tormás sonkatekercset, pici főtt sonkát, kaszinó tojást, márványos tojást, francia salátát és citromkrémes süteményt. Persze még most is ezt ennénk, ha nem osztottuk volna meg a lakománkat a Bojti családdal, akik vasárnapra szerencsésen visszatértek magyarországi látogatásukról. Mostanában egészen gyakran eszünk velük. Van egy olyan gyanúm, hogy próbálnak kímélni a főzés alól, így folyton áthívnak valamilyen indokkal, és mindig kajálás lesz a vége :) Hát nem kedvesek ?!

Folyt.köv később. Iszonyat kényelmetlenkedünk. Bocsi!