Most komolyan: Miért van az, hogy mikor már elhiszed magadról, hogy egészen jól elboldogulsz (jelen esetben a konyhában, de igaz ez az élet egyéb területeire is), nos, akkor jön valami, ami bebizonyítja az ellenkezőjét?!
Mai konyha katasztrófám: Tojáslevest akartam készíteni. Egészen pontosan azt gondoltam, hogy ma nem lesz leves, mert holnap elutazunk, és két adag levest nem lehet készíteni, de aztán eszembe jutott, hogy holnap még itthon ebédelhetnénk, és akkor az már 4 adag leves, és csak nekiláttam. A tojásleves alapja ugyebár egy rántott leves. Nos, kiderült, hogy a rántáshoz az olaj csak éppenhogy elég, és a tervezett rántott sajt kisütéséhez meg már kevés lesz a maradék, de a rossz ómen ellenére belekezdtem. Rendben is mentek a dolgok, éppen odatettem a leveskét az indukciós főzőlapra, hogy felforrjon és mehetnek bele a tojások, de közben leállt a mosógép, én meg kiszaladtam teregetni. ... Tegnap dicsértem az indukciós főzőlapot, hogy milyen hamar felforr rajta minden. Ma is felforrt. Hamar. Mire beértem, a konyha kompletten úszott a levesben. A pulton levestenger, mely párás vízesésként csorgott a padlóra. A pulton lépvő holmik úsztak a piros lé tetején, és a láboskából habos gejzírként tört előre az újabb és újabb adag utánpótlás.
Lakonikus nyugalommal szemléltem az életképet. Mégcsak nem is szitkozódtam.
Egy biztos, a konyhám tisztaságát senki nem kérdőjelezheti meg. 1 hónapon belül harmadszor, és 5 napon belül másodszor sikáltam át a szekrényt.