Tegnap (szombaton) elmentünk kenuzni a Lesse folyóra. Én, aki viszonylag keveset eveztem eddigi életemben, azt is csupán a Tisza tavon, azzal az elképzeléssel szántam rá magam erre a kalandra, hogy majd szépen elcsordogálunk a vízen, mi van abban. A fürdőruhát is csak azért vettem fel, hogy barnuljak kissé, meg úgyis majd az evezéskor felcsapódó vízcseppek átnedvesítenek. Kicsit túlzónak is éreztem a nekivetkőzést, mikor láttam, hogy többen farmerban, meg rendes utcai ruhában vártak neki az útnak. Természetesen Körte kutyu is velünk volt, bár eleinte volt bennünk némi aggodalom, hogy hogyan fogja viselni a helyzetet. A túrát a Bojt családdal közösen hajtottuk végre: ők két csónakban, egy kajakban és egy kenuban, mi meg egy három személyes kenuval indultunk neki. Körte elöl ült, utána én, hogy megfékezzem és hátul Attila, aki végig evezett és kormányzott.
Néhány kisebb zúgón simán átjutottunk, Körte egészen jól viselte, ezért még a pórázt is levettem róla, hogy ha mégis baj lenne, ne akadályozza őt a szabad mozgásban. Az egyik kisebb zúgónál ráfutottunk egy sziklára. Előbb a gyors víz megfordított minket a tengelyünk körül, majd mikor végre lecsusszantunk a szikláról, mind a hárman a billenés miatt önkéntelenül ellentartottunk, és úgy befordultunk a vízbe, mint a huzat. Körte csodásan viselkedett. Én teljesen elmerültem, és az erős sodrásban kellett is egy pici idő, míg talpra kecmeregtem. Köri ez alatt szépen kapaszkodott a két mellső lábával a felfordult csónak szélébe és várta, hogy kimentsük. Utána sem kapálózott, nyugiban megült a karomban, és így fél kézzel tudtam összekapdosni a holmijainkat. Hamar jött segítség is, egy srác odajött és segített kiborítani a vizet a kenuból, meg stabil helyre vontatni bennünket, ahol összeszedhettük magunkat, meg a dolgainkat. Volt egy vödrünk, így az értékeink (telefon, száraz ruha, iratok) egy része sértetlen maradt. Elment viszont a póráz, két gumipók, Attila napszemüvege és a mentés alatt még a szandálja is tönkre ment. A jókedvünk megmaradt :), bár a csobbanás utáni első nagyobb zúgónál nagyon féltem. Végül is nem ok nélkül, mert mi rendben lejutottunk, aztán nézegettük a többi kísérletezőt, és jónéhány farmer nacis, utcai ruhás merült el ott a habokban. Vitte a víz a fél pár papucsot meg a sapkát, és vagy volt valaki jószándékú, aki kihorgászta neki, vagy nem látta többet a molyóját.
Tapasztalat: mindent a vödörbe! Nagyon jó mulatság volt.
Rakok majd képet is, csak nem ma, mert késő van és megyek aludni.
Na, akkor most rakok képet :)
Ez itten még a borulás előtt van
A Lesse folyó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése