Hahó!
Szaporítom a bejegyzéseket, de csak mert annyi minden van, amivel elmaradtam.
Tegnap füvet nyírtunk. Igen, kérem szépen, efféle kötelezettségekkel is jár, ha valaki házban lakik. Június 17 óta ugyanis a "lakótelepről" átköltöztünk a "családi házas" övezetbe.
A temetés miatt haza kellett mennünk, és indulás előtt 2 nappal hívtak minket azzal a hírrel, hogy lenne számunkra egy ház, és nézzük meg. Az egyik magyar család előtte két nappal már kifigyelte, hogy ebből kiköltözik a lakó, és ők is szóltak, hogy nézzük meg, mert lehet, hogy fel fogják ajánlani nekünk ezt a házat, mivel mi vagyunk az első helyen a várólistán. Szóval mi már kívülről megcsodáltuk, tetszett is, különösen a rózsabokrok az előkertben, így mikor megkaptuk a hivatalos ajánlatot, már tudtuk azt is, hogy el fogjuk fogadni. Az egyetlen gond az volt, hogy a temetés miatt nekünk haza kellett menni, a költöztetőknek meg egyetlen időpont volt szabad azon a héten,amikor nekünk költözni kellett, méghozzá, a tervezett visszaérkezést követő nap. Indulás előtt már nem tudtuk összepakolni a lakást, így egy nappal előbbre hoztuk a megérkezést, és egyetlen napunk volt mindent bedobozolni.
Nem untatlak titeket a részletekkel, a lényeg annyi, hogy hétfőn összecuccoltunk, kedden átköltöztünk, és szerdán már jószerével minden a helyén volt. Keményen dolgoztunk és persze volt segítségünk is, Ancsa barátnőm személyében (hála neki!), aki már az összepakolást is megkezdte, míg mi otthon voltunk, és itt is emberfeletti tempóban pakolt, sőt még a lakást is segített kitakarítani, amit vissza adtunk.
A költözős hét péntekjén beszerelték az internetet is (egészen belgátlanul szokatlan volt ez a gyorsaság), és megérkeztek első látogatóink is, az én két nagynéném. Az egyetlen komoly szívfájdalmam az volt, hogy Adri barátnőm itt volt Brüsszelben, és nem tudtunk találkozni a felfordulás miatt (Adri, ezt pótolnunk kell!).
A ház igen nagy. Attilával Pesten 40 valahány négyzetméteren laktunk. Ez a kecó 88 m2. Ebből a nappali 33 m2, bár ebben az ebédlő is benne találtatik. Van két szobánk, a kicsit nagyobba rendeztük be a mi háló szobánkat, a kisebbik meg a vendégszoba. A kisszobát le is szőnyegeztük, mert volt egy nagyobb darab használt, de jó állapotú padtószőnyegünk, és ha majd úgy alakul, ez lesz a gyerekszoba is. A konyhában vannak a mindenféle mosó, mosogató és szárítógépeink, és tartozik a házhoz még egy fürdőszoba WC-vel meg egy különálló WC, egy raktárzug, egy mini spájz, és egy tök nagy garázs, egy tárolóval. A ház körül kb 10 m-es zöld részt nekünk kell rendben tartani. A nappaliban van egy ajtó a teraszra, ami az egyik legkedvesebb tartózkodási helye mindannyiunknak, de kiváltképp Körtének.
Körinek egyébként volt pár nehéz napja itt az elején. Tudniillik, itt rengeteg az üregi nyúl, Körte meg vadászkutya. Városi körülmények között erről ő mitsem tudott eddig, de most feltört benne az ősi ösztön, és bizony nagy hajkurászásokat csapott, ami miatt komolyan elgondolkodtunk, hogy be kell kerítenünk a kéglit, ha azt akarjuk, hogy felügyelet, meg póráz nélkül kint lehessen néha. Szerencsére nem kapkodtuk el, és mint minden csoda, ez is csak három napig tartott. Most a nyulak egy kicsit távolságtartóbbak, Körte meg visszatért a békésen szemlélődő, sőt, napon henyélő kutyavilágba. Megszokta a látványukat, és ha néha néha utánuk iramodik, könnyen meg tudjuk fékezni egy határozott kiabálással.
Lett jónéhány szobanövényem is, mert az egyik hazaköltöző magyar családtól nagyobb mennyiség költözött be hozzánk. Igen nagy felelősség, hiszen van köztük olyan, aminek én vagyok a negyedik SHAPE-es gazdája, vagyis legalább 9 éve költözik egyik családtól a másikig. Ez egy fikusz, amit tegnap át is ültettem, gondoskodás gyanánt. Nem vagyok nagy mestere a szobanövényeknek, de eddig egész jól elvannak a virágok. Jártunkba, keltünkbe néhány rozmaringágat is törtem valahol, és az is tök szépen kigyökerezett, tegnap földbe raktam és remélem megmarad majd.
A rozmaring egyébként az új kedvenc fűszerem. Eddig nem tudtam, hogy ennyire szeretem, nemigen használtam korábban. Ma rozmaringos krumplit csináltam, a múlt héten meg rozmaringos sültcsirkét. Mindkettő elképesztően finom, és teljesen saját recept (jó ez túlzás, de minden estre, nem receptkönyvből készítettem őket, csak úgy gondolomformán).
Ja, még annyit, talán megütötte a fületeket (szemeteket) az a mondatrész, melyben utaltam gépparkunk legújabb szerzeményére, a mosogatógépre. Szokás szerint használtan vettük, olcsóért és nem is voltam elájulva tőle, pláne, hogy beszerelés után nem indult be. Drága Attilám nekiállt megszerelni, de ahogy én, úgy ő sem látott még szétszedve mosogatógépet, így leginkább addig jutottunk el, hogy leszedte a borítását, aztán nézegettük. Végül itt-ott sikerünk kitisztítani, de csak olyan helyeken, amik a borítás leszedése nélkül is mentek volna. Próbaképpen visszatuszkoltuk a helyére, ismét bekapcsoltuk, és működik. Azóta is. És szeretem (már amennyire egy mosogatógépet szerethet az ember).

Mára ennyi.
Megyek üldözni a galambokat. Kedves és romantikus, hogy a mi fenyőfánkra akarnak fészket rakni, de galambguanót vakarni a teraszról már nem olyan romantikus, így marad a hajkurászás.
Idővel, majd ezt a bejegyzést is kiegészítem néhány fényképpel, ha el nem felejtem.

Ja, még annyit elfelejtettem leírni, hogy szomszédaink az egyik oldalon csehek, a másikon szlovákok. Mindkettő köszönt már nekünk magyarul, úgyhogy valószínűleg értenek egy-egy szót. Egyébként kedvesek, a szlovák csaj egyszer hazahozott a boltból. Angolul csevegtünk (én leginkább nyökögtem).
Na, tényleg vége. Pusz!

Képek:
A terasz (mulatság közben)

 A hortenziám, amit a házzal kaptunk:

 A jólvégzett munka után:

 A nappalink egy része (a rumli a másik oldalon :))

 A házikó elölről, ekkor még nem voltunk beköltözve: